2014. december 24., szerda

Vörösvár 1731

A megyei dikális adóösszeírásban a következők szerepelnek: Adam Steinbrunner iudex / bíró, Johann Strobelberger, Martin Konstanzer subiudex / albíró. Mesteremberek: Johann Knor pistor, Christian Nick sutor, Philipp Hermann vietor / kádár, Tiberius Isak faber / kovács, Petrus Andres sutor / cipész, Mathias Wiest rotarius / bognár, Adam Weiskircher sartor / szabó, Johann Georg Koll sutor / cipész, Georg Schneider textor, Andreas Erlich sartor / szabó, Konrad Miereis vietor / kádár, Marcus Mikos sutor / cipész, Gregor Strobelberger tonsor / borbély, Michael Seiffert rotarius / bognár.
Szentiván 1731

A megyei dikális adóösszeírásban összeírták, hogy melyik szentiváni mennyi éve érkezett oda.
Peter Paxián bíró 8 éve, Johann Metzger 8 éve, Heinrich Ersching 8 éve, Lorenz Eisenkrammer 8 éve, Heinrich Metzger 8 éve, Johann Iserveis 4 éve, Hubert Even 2 éve, Sebastian Hermann 4 éve, Johann Georg Haber 2 éve, Johann Haimbach 2 éve, Johann Weiner 2 éve, Christoph Schmith.
Vörösvár 1771

A megyei dikális adóösszeírásban a következők szerepelnek: Johann Zigler iudex / bíró, Joseph Wais, Simon Vohl subiudex / albíró, Mathias Steinmiller pistor, Mathias Stolz faber / kovács, Martin Kobler / Keppler faber lignarius / ács. Ezenkivül három új lakos : Paul Stegmayer nyereggyártó, Leonard Kner sutor / cipész, Johann Kaiser rotarius / bognár. 
Vörösvár 1773-1774

A taxális összeírásban Bernard Pauer lanio és Joachim Burger caupo Zöldfa kocsma szerepel.
Vörösvár 1772

A taxális adóösszeírásban Bernard Pauer lanio és Michael Riss caupo Zöldfa kocsma szerepel.
Szentiván 1772-1775

A taxális adóösszeírásban Franz Zach caupo dominalis / uradalmi kocsmáros szerepel.
Vörösvár 1771

A taxális adóösszeírásban Mathias Steinmiller pistor, Bernard Pauer lanio, Michael Riss caupo Zöldfa kocsma, Jakob Lebl praxator zsidó.
Vörösvár 1770

A taxális adóösszeírásban Joseph Engel praxator, Mathias Steinmiller pistor, Bernard Pauer lanio, Johann Pausenberger caupo Zöldfa kocsma szerepel.
Vörösvár 1769

A taxális adóösszeírásban Mathias Steinmiller pistor, Joseph Engel praxator és lanio, Philipp Karpl caupo a Zöldfa kocsmából szerepel.
Vörösvár 1768

A taxális adóösszeírásban Mathias Steinmiller pistor, Joseph Engel praxator, Joseph Karpl caupo Zöldfa kocsma.
Vörösvár 1767

A taxális adóösszeírásban Mathias Steinmiller pistor, Joseph Karpl caupo Zöldfa kocsma, Jakob Lebl praxator zsidó és Samuel Moyses lanio zsidó szerepel. 
Budajenő 1765-1771

A taxális adóösszeírásban Anton Martin kirurgus szerepel.
Páty 1764

A taxális adóösszeírásban ősapám Michael Lunz opilio / juhász szerepel.
Szentiván 1771

A taxális adóösszeírásban Joachim Burger caupo szerepel.
Szentiván 1765-1770

A taxális adóösszeírásban Paul Arnold caupo / kocsmáros szerepel.
Szentiván 1764

A taxális adóösszeírásban Joseph Minichpauer özvegye, a caupo / kocsmáros.
Szentiván 1763

A taxális adóösszeírásban Joseph Minichpauer caupo szerepel.
Vörösvár 1763-1764

A taxális adóösszeírásban Johann Georg Hitner caupo / kocsmáros, Mathias Steinmiller pistor / pék, Johann Engel praxator / sörfőző szerepel. 
Vörösvár 1759-1760

A taxális adóösszeírásban Paul Barbácsy lanio, Johann Engel praxator, Mathias Steinmiller pistor szerepel.
Szentiván 1758-1760

A taxális adóösszeírásban Joseph Drexler caupo / kocsmáros szerepel.
Vörösvár 1757-1758

A taxális összeírásban szerepel : Mathias Steinmiller pistor / pék, Franz Treberer praxator / sörfőző, Paul Barbácsy lanio / mészáros.
Vörösvár 1753-1755

A taxális adóösszeirásban Paul Barbácsy lanio / hentes, Franz Treberer praxator / sörfőző és Anton Werner pistor / pék szerepelt.


1737 Szentiván

A taxális adóösszeírásban Martin Brandstetter, a caupo / kocsmáros.
Vörösvár 1736-1737

A taxális adóösszeírásban szerepelnek: Michael Rauch lanio / hentes, Adam Wagner spanus / ispán, Georg Foletics rác.
1736 Pesthidegkút

A megyei adóösszeírásban ősapám Kaspar Reichenbach volt itt a iudex / bíró.
Zsámbék 1736

A megyei adóösszeírásban néhány új bevándorló származási helyét is felírták: Johann Spilmann ex Austria, Petrus Krepart ex Austria, Carl Imhoff ex Austria, Johann Frank ex Austria, Johann Suk ex Austria. 
Vörösvár 1736

A megyei adóösszeírásban, Michael Graff a iudex / bíró, Johann Georg Kess és Christian Mathes a subiudex / albíró, a mesteremberek: Michael Kess pistor / pék, Tiberius Isak faber / kovács.
Budaörs 1735

A taxális összeírásban két opilio / juhász szerepelt: Jakob Rácz, Candidus Millner
Vörösvár 1735

A taxális összeírásban szerepel : Michael Rauch lanio / hentes, Sebastian Fink praxator / sörfőző, Georg Telesovics educillator / kocsmáros a Zöldfa vendéglőben.
Budaörs 1733

Az 1733-as taxális összeírásban szerepel Candidus Miller opilio / juhász, Barbara Csemerics ősanyám második férje.
Andreas Pendert és Fides Schumpp

500. bejegyzés.

Sajnos Andreas Pendert / Pindert / Bindert születési helye ismeretlen, 1730 körül született. Fides Schumpp 1730.10.05-én született Wellendingenben, ez ma Bonndorf része, Waldshut körzetben, Matheus Schumpp ( 1697-1748 ) és Magdalena Bindert ( 1700-? ) lányaként. 1751.06.01-én kötöttek házasságot Zsámbékon. Fides Schumpp 1772.02.28-án halt meg Zsámbékon. Andreas Pendert 1775.09.25-én vette feleségül Zsámbékon Elisabetha Morhoffer ősanyám ( 1721-1779 ) aki Michael Till ( 1697-1774 ) ősapám özvegye volt. Andreas Pendert 1778.03.13-án halt meg Zsámbékon.
Johann Pendert és Julianna Kellmayer

Johann Pendert 1753.09.27-én született Zsámbékon, Andreas Pendert ( 1730-1778 ) és Fides Schumpp ( 1730-1772 ) fiaként. Julianna Kellmayer / Gellmayer 1760.02.13-án született Budakeszin Sebastian Kellmayer ( 1711-1767 ) és Anna Maria Resch ( ?-? ) lányaként. Johann Pendert és Julianna Kellmayer 1780.02.07-én kötött házasságot Budakeszin. Johann Pendert 1799.10.18-án halt meg Zsámbékon. 
Jakob Pendert és Barbara Kahn

Jakob Pendert 1786.07.04-én született Zsámbékon, Johann Pendert ( 1753-1799 ) és Julianna Kellmayer ( 1760 - ? ) fiaként. Barbara Kahn 1776.10.18-án született Zsámbékon, Leonard Kahn ( 1750-1803 ) és Magdalena Till ( 1754-1840 ) lányaként. Barbara Kahn első házasságát 1794.02.26-án kötötte Christoph Zierkelbachhal ( 1772-1808 ). Jakob Pendert és Barbara Kahn 1808.05.17-én kötött házasságot Zsámbékon. Barbara Kahn telkesgazda 1839.08.19-én halt meg Zsámbékon tüdőgyulladásban. Jakob Pendert telkesgazda 1843.06.11-én halt meg Zsámbékon tüdőbajban. 
Simon Kimmel és Rosalia Engler

Simon Kimmel 1792.10.30-án született Zsámbékon, Nicolaus Kimmel ( 1765-1835 ) és Elisabetha Sauter ( 1765-1832 ) fiaként. Rosalia Engler 1794.04.28-án született Zsámbékon, Franz Engler ( 1771-? ) és Anna Maria Scharle ( 1771-1839 ) lányaként. Zsámbékon kötöttek házasságot 1816.02.14-én. Rosalia Engler telkes gazda 1839.02.23-án halt meg Zsámbékon tüdőgyulladásban. Simon Kimmel 1839.06.04-én vette feleségül Rosalia Techertet ( 1791-1873 )  Joseph Schwanauer ( 1796-1837 ) özvegyét. Simon Kimmel 1866.01.18-án halt meg Zsámbékon a 17.szám alatt.
Vörösvár 1732

A taxális összeírásban Michael Rauch kocsmáros szerepel a Zöldfa kocsmában.
Vörösvár 1730

A taxális összeírásban szerepel: Michael Rauch lanio / hentes, Paul Pinter educillator / kocsmáros, Adam Bognár / Wagner spanus / ispán, Gabriel Lazarus zsidó, Johann Fokler caupo / kocsmáros, Michael Andres molitor / molnár. 
Szentiván 1730

A taxális összeírásban Ignatz Plank / Blank educillátor / kocsmáros szerepel.
Vörösvár 1730

A megyei adóösszeírásban, Johann Hartmann a iudex / bíró, Johann Nick és Kaspar Wiest a subiudex / albíró. A mesteremberek : Tiberius Isak faber / kovács, Philipp Hermann vietor / kádár, Adam Steinbrunner sutor / cipész, Felix Kleiner rotarius / bognár, Adam Weiskircher sartor / szabó, Gregor Strobelberger iunor - ifjabb, kirurgus, Andreas Ehrlich sartor / szabó, Christian Nick sutor / cipész. Ezenkivül felírták, hogy Paul Ruis / Rues ősapám már Száron él ( Fejér megyei település ).
Torbágy 1752

A megyei adóösszeírásban szerepel ősapám Michael Lunz.
Budajenő 1752

A megyei adóösszeírásban szerepel ősapám Joseph Helmle sutor / cipész.

2014. december 22., hétfő

Zsámbék 1752

Az 1752-es megyei adóösszeírásban 3 mesterember ősöm szerepel : Anton Scharle textor / takács, Michael Till vietor / kádár, Caspar Schrautz textor / takács.
Vörösvár 1752 megyei adóösszeírás

A bíró Johann Wenzel volt. Mesteremberek: Thomas Weineck faber / kovács, Christian Nick sutor / cipész, Martin Pronhardt textor / takács, Johann Stelik rotarius / bognár, Joseph Polzner murarius / kőműves, Lorenz Mauterer textor / takács, Martin Miereis vietor / kádár, Mathias Elsont / Elsand textor.
Karátsonyi család

Egy cikk Vörösvár, Szentiván, Solymár utolsó nagybirtokosairól.

Aloysius Luncz atya


Aloysius Luncz ( 1848-1928 ) atya, Georg Luncz néven született Zsámbékon 1848.10.15-én, a Magyar utcában, a 272.szám alatt. Apja Georg Luncz ( 1818-1859 ), anyja Rosalia Kimmel ( 1823-1900 ) volt, az én szépszüleim. Mivel tehetséges fiú volt, Esztergomban tanult a bencés gimnáziumban, 80 fiú közül ő volt az osztályelső. 1867.07.31-én érettségizett le, még abban az évben belépett a Pannonhalmi apátságba szerzetesnek, a rendi neve Aloysius lett. 1870.08.05-én tette le a harmadévi fogadalmat, 1873.08.10-én az ünnepélyes fogadalmat. 1874.07.30-án pappá szentelték. 1874.08.15-én tartotta első ünnepi szentmiséjét Zsámbékon a székesfehérvári segédpüspök Johann Pauer jelenlétében, aki itt szentelte fel Torbágy új nagy és kisharangját. Ezután 1879 és 1907 közt gimnáziumi tanár volt Kőszegen és Sopronban. 1882.12.12-én kapta meg tanári diplomáját filozófiából és természettudományból, 1909 és 1920 közt a celldömölki apátság gazdaságát irányította. 1920-tól alapát az apátságban. Celldömölkön halt meg 1928.08.30-án. 

2014. október 15., szerda

Forchheim

Forchheim ma Rheinstetten része 1975 óta. Már a rómaiak idején lakott lehetett, egy római út vezetett mellette el. A 6.században a frankok alapíthatták a mai települést, egy 6.századi itáliai ezüstpénzt találtak itt. 1086-ból van az első említése Vorechheim néven, V.Henrik császár a Speyeri püspökségnek adományozta. 1219-ben V.Hermann Baden őrgrófja kapta meg. A falu mezőgazdasági termelést folytatott, a 30 éves háború idején csak két iparos élt itt, egy kőműves és egy kovács. A falu mindvégig katolikus maradt. A falu temploma a Szent Márton templom volt, 1408-ban említették először, a 19.században már túl kicsi volt, ezért lebontották és új épült. Johann Ludwig Weinbrenner építette 1857-1858-ben. Innen vándorolt ki Sebastian Ulsamer / Ulzimer ( 1727-? ) ősapám Etyekre.

Rheinstetten elhelyezkedése Karlsruhe körzetben

Szent Márton templom Forchheim 1857-1858

Európa legészakibb őskori sziklarajza

Németországban, Rajna-Pfalz tartományban, a Hunsrück hegység egy szakadékában találtak rá a 20-25 000 éves sziklába vésett, lovakat ábrázoló alkotásra.
http://mult-kor.hu/20140702_ime_europa_legeszakibb_oskokori_sziklamuveszeti_alkotasa


Oroszlánszobor a Sváb-Alpokból

Egy 40 000 éves mamutcsontból készült oroszlánszobrot találtak 2013-ban a Sváb-Alpokban a Vogelherd-barlangban. A Sváb-Alpok vidéke akkoriban egy művészeti központja volt Európának.


Az első mai ember Európában

Ausztriában, Willendorfban megtalálták a mai ember 43 500 éves első nyomait Európában. Itt találták meg annak idején a 25 000 éves Willendorfi Vénuszt.
http://mult-kor.hu/20140923_a_mai_ember_legregebbi_europai_nyomara_bukkantak_ausztriaban



A rohonci naptár

Egy neolitikus naptárt találtak osztrák régészek Kr.e. 5000-ből Rohoncon. Kör alakú árkokat és azokon belül védőfalakat. Itt vallási szertartások folyhattak. Rohoncról vándorolt Vörösvárra Georg Sauer ( 1660-1746 ) ősapám 1692 körül. 


2014. június 27., péntek

A világ legrégibb temploma 2





A világ legrégibb temploma 1

A világ legrégibb ismert 12 ezer éves templomát Törökország délkeleti részén Göbekli Tepe település mellett találták meg 1995-ben . Kör alakban kőoszlopokat állítottak fel, ezekre állatalakokat faragtak.








A világ legrégibb faszobrai

A 9500 éves Sigir-idolokat Szibériában találták 1894-ben. Van amelyik minimum 2,8 méter magas volt.


Sigir-idolok rajza

2014. június 9., hétfő

Moldvai németek

Moldva a Havasalföldtől északra és a Kárpátoktól keletre fekvő román fejedelemség volt. Az erdélyi szászok a 13.században jelentek meg itt. Az erdélyi szász kereskedők itt a távolsági keleti áruk kereskedelmével foglalkoztak, Erdély és Halics-Volhínia irányában. A 14.században erdélyi szászok telepedtek le Baia és Neamt városában. A Halics-Volhíniából jött németek éltek Siret / Sereth / Szeretvásár városában. Az 1380-as években németek éltek Suceava és Roman / Romesmarkt / Románvásár városában. 1420 után erdélyi magyar és német husziták érkeztek Moldvába. Ezek Cotnari / Kottnersberg, Baia / Molde, Targu Neamt / Deutschmarkt / Németvásár, Suceava / Sutschawa, Siret / Sereth, Roman / Romesmarkt városokban telepedtek le. A 16-17.században katolikus misszionáriusok a Propaganda Fide számára írt jelentéseiben 6 nagy szász közösséget soroltak fel: Kottnersberg, Molde, Sutschawa, Deutschmarkt, Romesmarkt, Siret. A 16-17.században éltek még: Bacau / Barchau / Bákó, Trotus / Tatros, Berlad / Barlad / Barlád, Hussi / Huss városokban is. 1641-ben és 1643-ban készült egy összeírás: Krottnersberg 35-50 %, Molde 21-26 %, Deutschmarkt 14-15 %, Sutschawa 1 %, Romesmarkt 2 % volt az ott élő szászok aránya, ezek katolikusok voltak. A 17.században Moldva lehanyatlott gazdaságilag, mert a keleti kereskedelem jelentősen lecsökkent. A német közösség száma is csökkent fokozatosan 1630 után, Sereth városában már a 16.században nem éltek németek, főleg Deutschmarkt, Sutschawa, Romesmarkt városában fogytak. Krottnesberg és Molde városában nem volt fogyás. A végső csapást 1683, a török és lengyel és 1709, az orosz és svéd csapatok dúlásai hozták el, elpusztult az összes németek lakta település. A 18.század végén jelentek meg újra a németek. Iasi / Jassy városába porosz, osztrák, svéd bevándorlók érkeztek, 1780-ban 80 német személy élt itt, érkeztek ide erdélyi szász kézművesek is. A 19.században németek éltek Jassy, Backau városában, Buhusi városban- itt a textiliparban dolgoztak, Deutschmarkt, Romesmarkt, Pascani városokban, az utolsó két helyen a vasútnál dolgoztak. Éltek még Marasesti, Focsani városában, a Duna menti kikötőben Galati / Galatz városában. Bukovinából jöttek németek Falticeni, Botosani, Dorohoi településekre.

2014. június 8., vasárnap

Havasalföldi németek

Havasalföld az egyik román fejedelemség volt a Dunától délre. Az első német bevándorlók a 13.században érkeztek ide, erdélyi szászok voltak. Az első itt általuk alapított város 1300 körül Langenau / Campulung / Hosszúmező volt, a 17.századig éltek ott. Bukarestben is megjelentek 1300 után a szászok. Ezek főleg kereskedők voltak, árut közvetítettek Lengyelország, Magyarország és a Fekete-tenger vidéke, Konstantinápoly közt. A 18.században új német bevándorlók érkeztek, erdélyi szászok és Bulgáriából Ciprovac bányavidékéről érkezett németek mentek a fővárosba Bukarestbe. A 19.században sok német bevándorló érkezett, főleg erdélyi szászok, őket védelmezte a bukaresti osztrák és porosz konzulátus. 1830 körül a legtöbb német Bukarestben és Craiovában élt, főleg kézművesek és kereskedők, éltek még kisebb német protestáns csoportok Caracal, Carabia, Calafat, Verciorova, Gruia Patuele városokban. Az 1850-es években sok német dolgozott Turnu-Severin városában, itt volt az osztrák Duna Gőzhajózási cégnek egy hajógyára, éltek még németek Pitesti, Tergowisch, Argisch, Langenau, Ramnicu Valcea, Targu Jiu városokban is.
A Hohle-Fels barlang leletei 2

A lófej

A vízimadár

A csontfuvola

A Hohle-Fels barlang leletei 1

A németországi Sváb-Alpokban fekvő barlang legértékesebb lelete a 40 000 éves legrégibb női szobor, de más értékes leleteket is találtak a 30 és 40 000 év közti időszakból. Találtak egy lófejszobrot mammutcsontból, egy vízimadár szobrot elefántcsontból, egy oroszlánember szobrot elefántcsontból, egy csontfuvolát keselyűcsontból.

A Hohle-Fels barlang

A női figura

Az oroszlánember

2014. június 7., szombat

Az Oroszlánember

A világ egyik legrégibb szobrát Németországban, a Sváb-Alpokban, az Asselfingen melletti Hohlenstein-Stadel barlangban találták meg 1939-ben. A szobor darabjait 1969-ben rakták össze, de időnként találnak új darabokat belőle. A szobor mammutcsontból készült, 35 000 éves. 2013-ban készült el a rekonstrukciója.




Schöningeni hajítódárdák

Németország északi részén, Schöningen közelében, egy szénbányában találták meg régészek 1994 és 1998 közt a világ legrégibb ismert hajítódárdáit. Ezek 300 000 évesek voltak, a heidelbergi ember ( homo heidelbergensis ) használta őket.

http://mult-kor.hu/20120919_haromszazezer_eves_hajitodardakat_talaltak

A schöningeni hajítódárdák

Lorenz Lunz és Barbara Csemerics

Az első ismert Lunz Törökbálinton Johann Lunz volt, ő 1714.01.28-án vette feleségül ott Margareta Graspergert. Lorenz Lunz 1716.11.22-én vette feleségül Törökbálinton Barbara Csemericst. Ismert anyjuk neve, Maria Lunz ( 1669-1729 ), aki Törökbálinton halt meg 1729.02.05-én.
Barbara Csemerics szülei Lorenz Csemerics ( 1673-1729 ) és Elisabetha ( 1673-1733 ) voltak. Lorenz Csemerics és felesége Elisabeth először az 1700.02.15-én jelent meg a forrásokban Törökbálinton, Johann fiúk születésekor kerültek be a születési anyakönyvbe.
Lorenz Csemerics 1729.02.05-én halt meg Törökbálinton, felesége Elisabetha 1733.03.21-én halt meg Törökbálinton. Lorenz Lunz 1725.03.11-én halt meg Törökbálinton.
Barbara Csemerics 1725.10.14-én feleségül ment Candidus Müller ( 1684-1738 ) juhászhoz, elköltöztek Budaörsre. 1734-ben Candidus Müller bérbe vette Budaörs juhtenyésztését. Candidus Müller 1738.11.08-án meghalt Budaörsön.
Barbara Csemerics 1739.10.18-án feleségül ment Lorenz Lonner juhászhoz, Lorenz Lonner 1727-ben még Kerepesen élt. 1754-ben még Budaörsön éltek. 1757-ben az egyházi lélekösszeírásban Csepelen éltek, ezután sajnos nincs nyomuk.
Michael Lunz és Julianna

Michael Lunz ( 1722-1768 ) Törökbálinton született Lorenz Lunz ( 1695-1725 ) és Barbara Csemerics ( 1695-? ) fiaként 1722.09.14-én. Anyja második férje Candidus Müller ( 1684-1738 ) budaörsi juhász lett 1725-ben, átköltöztek Budaörsre. Anyja harmadik férje Lorenz Lonner juhász lett 1739-ben. 1744-ben Michael  Lunz és anyja keresztszülő Budaörsön. 1747-ben Törökbálinton uradalmi juhász, a felesége Helena, 1747.04.05-én született itt lánya Anna Maria. 1750-ben Budaörsön él, 1750.02.03-án elveszi feleségül Juliannát. 1751-ben Torbágyon él, itt születik 1751.03.05-én Joseph fia. 1753-ban Budaörsön uradalmi juhász, 1753.12.18-án születik itt Dorothea lánya. 1756-ban már Torbágyon él, itt születik 1756.04.04-én Georg fia és 1757.08.12-én Éva lánya. Az 1757-es egyházi lélekösszeirásban már Pátyon él. 1764-ben a Pest megyei taxális adóösszeirásban Pátyon volt juhász. 1768.04.23-án Torbágyon halt meg Michael Lunz. 1773.02.16-án Torbágyon halt meg Julianna 60 évesen. 

2014. június 6., péntek

1854.02.12

A Wiener Zeitung egy érdekes listát hozott le a Pest megyéből engedély nélkül eltávozott személyek tartózkodási helyeiről. A lista felépítése: név, születési hely, foglalkozás, tartózkodási hely. 1.Michael Ortel, Mogyoród, kőműves, Szerbia. 2.Franz Gungl, Zsámbék, zeneművész, Szentpétervár. 3.Alois Ofenfus, Ráckeve, patikus, Mexikó. 4.Franz Balo, Vác, patikus, Moldva. 5.Konstantin Martin, Vác, molnár, Orosz-Lengyelország. 6.Josef Bruner, Nagykovácsi, kötő, Konstantinápoly.

1864.05.10

Az osztrák jogi újság, Allgemeine Österreichische Gerichtszeitung 1864.05.10-i számában leközölt egy listát a Bécsben jogi tanácsadást kérőkről, köztük volt Anton Scharle ( 1810-1878 ) Zsámbékról, aki 1864.05.13-ra kapott időpontot Alexius Molnár ügyvédtől.

1849.07.08 Az osztrák előörs eléri Vörösvárt

A Brassóban megjelenő Kronstädter Zeitung 1849.09.03-i számában leközölte Kossuth 1849.07.09-én Bemnek írt levelét, ebben közli ezt is: Az osztrákok a Duna jobb partján vonultak Buda ellen, tegnap az előörseik elérték Vörösvárt.

1849.01.14 Vörösvár elismeri Ferenc József uralmát

A Wiener Zeitung 1849.01.27-i számában jelent meg a hír. A Wiener Zeitung volt az osztrák kormány hivatalos lapja. Miután megindult 1848.december.9-én az osztrák támadás Magyarország ellen, a Windischgrätz tábornagy vezette osztrák sereg elfoglalta Budát és Pestet 1849.január.5-én. A környező települések vezetőinek hűségnyilatkozatot kellett tenniük Ferenc Józsefnek, az új osztrák császárnak. Vörösvár vezetői 1849.január.14-én tették meg a nyilatkozatot, így hangzott: Mi Vörösvár előljárói kijelentjük,  az egész falu jelenlétében a mi plébánosunk Franz Benisch kihirdette, hogy Ferenc József az osztrák császár és a magyar király és mind engedelmeséget és hűséget fogadunk, elismerjük az előző császár Ferdinánd lemondását. Az ünnepélyes nyilatkozatot aláírtuk és a falu pecsétjével igazoljuk.

http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=wrz&datum=18490127&seite=2&zoom=33&query=%22v%C3%B6r%C3%B6sv%C3%A1r%22&provider=ENP&ref=anno-search

http://hu.wikipedia.org/wiki/Wiener_Zeitung

2014. május 20., kedd

Római tábor Türingiában

Római katonai tábort találtak a Kr.u.1-2.századból a türingiai Hachelbich városa mellett. A germán betörések megtorlásaként vezetett egyik római hadjárat idején épült. Találtak itt római katonai csizmából származó szögeket is.

http://mult-kor.hu/20140520_romai_katonai_tabort_tartak_fel_nemetorszagban

római csizmaszegek

2014. május 17., szombat

Joseph Lunz és Anna Maria Schrautz

Joseph Lunz ( 1751-1825 ) Torbágyon született 1751.03.05-én Michael Lunz ( 1722-1768 ) juhász és Julianna ( 1720-1773 ) fiaként. Anna Maria Schrautz ( 1751-? ) Zsámbékon született 1751.12.08-án Caspar Schrautz ( 1727-1800 ) és Johanna Guth ( 1712-1782 ) lányaként. 1772.01.08-án kötöttek házasságot Torbágyon, azután Zsámbékon éltek. Joseph Luntz 1825.08.16-án halt meg Zsámbékon.
Joseph Lunz és Margareta Tafferner

Joseph Lunz ( 1783-? ) Zsámbékon született 1783.02.26-án Joseph Lunz ( 1751-1825 ) és Anna Maria Schrautz ( 1751-? ) fiaként. Margareta Tafferner ( 1783-1861 ) Zsámbékon született 1783.12.09-én Simon Tafferner ( 1744-1829 ) és Rosalia Kellner ( 1745-1805 ) lányaként. Joseph Lunz és Margareta Tafferner 1804.11.22-én kötött házasságot Zsámbékon. Joseph Lunz 1822-ben halhatott meg, sajnos hiányoznak a halálozások 1819 és 1823 közt a zsámbéki anyakönyvből. 1823.02.06-án elvette feleségül Johann Fischer ( 1798-1875 ) Szár településről ( Fejér megye ) Margareta Tafferner özvegyet. 1861.05.22-én halt meg Margareta Tafferner Zsámbék 272.szám alatt.

2014. május 14., szerda

Római átoktáblák

Ezek ólomlemezek voltak, ráírták a kivánságot. A lemezt feltekerték és átütötték egy szöggel, hogy kössön. Az istenektől gazdagságot kértek, az alvilág erőitől támogatást ellenségeik ellen vagy szerelmi kötést.

római átoktábla

2014. május 13., kedd

Múzeumba került a világ legrégibb nőszobra

2008-ban találták meg a világ legrégibb 40 000 éves nőszobrát a Sváb-Alb-hegység Blaubeuren városa melletti Hohle-Fels-barlangban. Most épült egy múzeum Bleubeuren városában a hegység barlangjaiban talált őskori leletek bemutatására.



Bronzkori súlyt találtak

A Baranya megyei Márok településen bronzkori bronzleletet találtak, ennek része volt egy 26 dekagrammos bronzdarab, ez a ókori görög talentum mértékegység századrésze volt.

http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/pecsi-regeszek-szenzacios-lelete/


2014. május 8., csütörtök

Georg Lunz és Rosalia Kimmel

Georg Lunz ( 1818-1859 ) Zsámbékon született 1818.04.16-án Joseph Lunz ( 1783-? ) és Margareta Tafferner ( 1783-1861 ) fiaként. Rosalia Kimmel ( 1823-1900 ) Zsámbékon született Simon Kimmel ( 1792-1866 ) és Rosalia Engler ( 1794-1839 ) lányaként. Georg Lunz és Rosalia Kimmel 1842.01.31-én házasodtak össze Zsámbékon. Georg Lunz colonus Zsámbék 272.szám alatti lakos 1859.01.05-én halt meg. Joseph Faul ( 1823-1890 ) özvegy földműves Zsámbék 276.szám alatti lakos 1862.02.25-én vette feleségül Rosalia Kimmelt. 1890.10.07 Joseph Faul zsellér Zsámbék 306.szám alatti lakos halála. 1900.03.22 Kimmel Rozália Zsámbék 328.szám alatti lakos halála.
Johann Pendert és Anna Bader

Johann Pendert ( 1817-1892 ) Zsámbékon született 1817.05.30-án Jakob Pendert ( 1786-1843 ) és Barbara Kahn ( 1776-1839 ) fiaként. Anna Bader ( 1818-1894 ) Telkiben született 1818.02.19-én Georg Bader ( 1794-1843 ) és Barbara Knapp ( 1794-? ) lányaként. 1840.11.24-én kötöttek házasságot Telkiben. Pendert János földműves Zsámbék 330.szám alatti lakos 1892.01.29-én halt meg. Bader Anna Zsámbék 330.szám alatti lakos vízkorban halt meg 1894.12.03-án.

2014. május 7., szerda

Georg Peller és Anna Maria Ziegler

Georg Peller ( 1838-1881 ) Vörösváron született 1838.04.07-én Johann Peller ( 1795-1846 ) és Catherina Mannhertz ( 1796-1856 ) fiaként. Anna Maria Ziegler ( 1841-1885 ) Vörösváron született 1841.12.08-án, Johann Ziegler ( 1802-1875 ) és Elisabetha Guth ( 1808-1856 ) lányaként. 1861.11.27-én kötött házasságot Georg Peller 337.szám alatti lakos és Anna Maria Ziegler 161.szám alatti lakos.1881.10.20-án Peller György zsellér, 89.szám alatti lakos, tüdőbajban halt meg. 1882.11.16-án Weiszer Lipót özvegy zsellér ősapám elvette feleségül Ziegler Anna Mária özvegyet, a 89.szám alatt laktak. 1885.02.11-én meghalt Ziegler Mária zsellér, 89.szám alatti lakos, tüdőbajban.
Johann Nick és Catherina Carl

Johann Nick ( 1822-1886 ) Vörösváron született 1822.08.12-én Martin Nick ( 1783-? ) és Magdalena Elsand ( 1787-1844 ) fiaként. Catherina Carl ( 1836-1870 ) Vörösváron született Joseph Carl ( 1800-1871 ) és Barbara Kozek ( 1806-1879 ) lányaként. Johann Nick első házasságát 1858.09.29-én kötötte Magdalena Kaiser ( 1837-1861 ) hajadonnal, Johann Nick a 256.szám, Magdalena Kaiser a 321.szám alatt lakott. 1861-ben meghalt Magdalena Kaiser a 278.szám alatt. 1861.04.22-én Johann Nick özvegy, 268.szám alatti lakos elvette feleségül Catherina Carl 118.szám alatti hajadont. 1870.02.02-án Karl Katalin zsellér, a 268.szám alól meghalt vérfolyásban. 1870.08.02-án Nick János özvegy elvette feleségül Müller Terézt Steckl György özvegyét, a 268.szám alatt laktak. 1886.01.26-án meghalt Nick János zsellér, 268.szám alatti lakos tüdőbajban.

2014. május 5., hétfő

Mathias Pfeiffer és Catherina Spiegelberger

Mathias Pfeiffer ( 1837-1912 ) Vörösváron született  1837.09.12-én Jakob Pfeiffer ( 1810-1856 ) és Catherina Brandhuber ( 1817-1906 ) fiaként. Catherina Spiegelberger ( 1839-1917 ) Vörösváron született Johann Spiegelberger ( 1811-1888 ) és Teresia Nick ( 1816-1888 ) lányaként. Mathias Pfeiffer és Catherina Spiegelberger 1861.02.11-én kötött házasságot, Vörösváron a 75.szám alatt laktak. Mathias Pfeiffer napszámos 1912.08.17-én. reggel 8.órakor halt meg. Catherina Spielberger 1917.10.02-án halt meg vérhasban, a vörösvári állami iskolában létrehozott járványkórházban.
Johann Botzheim és Julianna Breier

Johann Botzheim ( 1829-1904 ) Vörösváron született, 1829.08.28-án,  Mathias Botzheim ( 1786-1829 ) és Anna Maria Feldhoffer ( 1792-1847 ) fiaként. Julianna Breier ( 1837-1863 )  Vörösváron született 1837.01.01-én Johann Breier ( 1800-1843 ) és Teresia Nick ( 1800-1880 ) lányaként. Johann Botzheim és Julianna Breier 1856.01.30-án házasodtak össze Vörösváron, Johann Botzheim a 256.szám, Julianna Breier a 264-es szám alatt lakott. Julianna Breier 1863.09.11-én tifuszban halt meg Vörösváron. Johann Botzheim özvegy inquilinus 1864.04.26-án vette feleségül Elisabetha Guth ( 1845-1890 ) hajadont. Elisabetha Guth 1890.01.24-én halt meg tüdőbajban. Johann Botzheim napszámos 1904.10.30-án.d.e.11.órakor halt meg gyomorrákban Vörösváron a 29.szám alatt.

2014. május 4., vasárnap

Finnországi németek

Finnország a 13.századtól svéd uralom alatt állt, az orosz-svéd északi háború (1700-1721) után egy része Karélia orosz terület lett, Viborg volt a terület fővárosa. 1809-ben újabb háborút vesztettek az oroszok ellen a svédek, az oroszok megkapták Finnországot és 1812-ben hozzácsatolták Karéliát. 1917-ben független lett Finnország, 1939-1940-ben elvesztették az oroszok elleni téli háborút, Karélia orosz terület lett. 1941-ben visszafoglalták a finnek Karéliát, 1944-ben újra elfoglalták az oroszok és elűzték az itt élő finneket és svédeket. Finnországban a középkor óta éltek német kereskedők. Az orosz uralom idején Oroszországból és a Baltikumból telepedtek ide németek. A legtöbb német Viborgban élt, ez egy kereskedőváros volt a középkor óta, finn, svéd, orosz, német lakosai voltak. Az itteni evangélikus németek 1636-ban saját templomot építettek, 1812-ben a lakosság nyolcada 362 személy volt német itt. 1727 óta hivatalos nyelv volt a városban a német, 1841 óta volt itt német iskola. 1940-ben kitelepítették a szovjetek az itteni németeket. Helsinkiben 1858 óta volt német közösség, 1864-ben épült meg az evangélikus templomuk, saját iskolájuk és könyvtáruk 1881 óta létezik. 1913-ban 1334 német, 1923-ban 2214 német élt Helsinkiben. az I.világháború után németek menekültek ide a kommunizmus elől Szentpétervárról. Az 1930-as években 950 német felnőtt élt Finnországban. 1944-ben a finn-német háború alatt 500 német állampolgárt internáltak és 1945-ben kitoloncoltak Németországba.

Helsinki evangélikus templom 1864

2014. május 3., szombat

Lublin és Cholm/Chelm környéki németek 1795-1940

Lublin lengyel terület volt, Lengyelország felosztásakor Ausztria kapta meg 1795 és 1809 közt. Napóleon 1809-ben a Varsói Nagyhercegségnek adta, 1815-ben Oroszország kapta meg. A területre elsőként svájci mennoniták érkeztek. A francia Montbeliard településről 1791-ben költöztek Podoliába, majd onnan 1795 és 1800 közt a Lublin környéki Urzulin és Michelsdorf falvakba. 1797-ben csatlakozott néhány Galíciából jött svájci mennonita család a többiekhez, ezek előtte az ukrajnai Vyshenka településen éltek. A mennoniták egy része 1807-ben áttelepült a volhíniai Eduardsdorfba, a többiek 1837-ben telepedtek át Volhíniába. A helyükre porosz mennoniták költöztek, ők előtte az ukrajnai Molotschna telepen éltek. 1833-ban 717 német élt a területen, 1864-ben 28 településen éltek németek itt. Az itteni németek túlnyomó többsége 1864 és 1885 közt érkezett, a legtöbben 1864 és 1874 közt. A bevándorlás oka az oroszországi jobbágyfelszabadítás volt, eredményeként munkaerőhiány jött létre a területen. A lengyel földbirtokosok a Visztula vidékén toboroztak német telepeseket ide. 1868-ban 6224 német telepes élt a területen. A telepesek főleg Babiak, Dabie, Gostynien, Kolo, Lipno, Sompolno és Varsó környékéről érkeztek. A vallásuk evangélikus volt, három plébániájuk volt, 1784 óta Lublin, 1876 óta Chelm-Kamien, 1925 óta Cycow. 1897-ben elrendelte az orosz állam a kizárólagos orosz nyelvű oktatást a területen. Az első világháború kitörése után a német férfiakat besorozták az orosz hadseregbe, a többieket 1915-ben deportálták Belső-Oroszországba, innen a háború után tértek vissza. 1918-ban a helyreállt Lengyelország része lett a terület. 1939-ben elfoglalta Németország, az itt élő 32 000 németet áttelepítették a Wartheland területére.

A fehér vonalak jelzik a területre érkező németek származási területeit

A nagy piros pontok a terület központjai, a kis piros pontok német lakta települések


2014. április 27., vasárnap

Poseni németek

Posen/Poznan lengyel terület volt, Lengyelország első felosztásakor 1772-ben az északi részét, 1793-as második felosztásakor a déli részét kapta meg Poroszország. 1807 és 1815 közt a lengyel Varsói Nagyhercegség része, 1815-ben újra megkapja Poroszország. 1910-ben a lakosság 2/3-a lengyel, 1/3-a német volt. A német telepesek a 13.században érkeztek ide. 1871-ben létrejön az egységes Németország, asszimilálni akarták az itteni lengyeleket, felszámolták a lengyel nyelvű oktatást. A törekvés sikertelen volt, a lengyeleknek magas születési rátája volt és az itteni németek egy része kivándorolt a nyugati iparterületekre. 1920-ban helyreállt Lengyelország és visszakapta Posent. A lengyelek kisajátították a német állampolgárok földjeit és az 1925-ös földreform sok németet rákényszerített földje eladására a lengyeleknek. 1939-ben elfoglalta a területet Németország. 1945-ben visszakapta Lengyelország és elűzték az itt élő németeket.

Posen Németországon belül, világoskék terület

Posen nemzetiségei 1910-ben, kék lengyel, piros német többség

Posen városháza


Posen dóm


2014. április 26., szombat

Hollanderek / Hauländerek

A Hollanderek Hollandiából Lengyelországba a 16-17.században jött hollandok és frízek voltak, mennoniták és anabaptisták. Először a Királyi-Poroszországban, majd a Visztula mentén haladva Kujáviában, Mazóviában, Nagy-Lengyelországban telepedtek le. A bevándorlás oka kezdetben V.Károly császár és II.Fülöp király németalföldi protestánsüldözése volt, később a németalföldi függetlenségi háború pusztításai elől menekültek el. A Királyi-Poroszország ekkor viszonylag néptelen volt, a lengyel-teuton háború ( 1519-1521 ) következtében sok település elpusztult. Az 1530-as években érkeztek az első holland telepesek Gdansk/Danzig környékére, majd a Visztula-deltában és Pomerániában alapítottak új településeket. Ezután a Visztulán lefele haladva alapítottak új településeket, 1624-ben érték el Varsó környékét. A 16.század végén elérték Lublin környékét, 18 településük volt ott. Az első hollandok és frízek  mennonita és anabaptista protestánsok voltak, később evangélikus németek is csatlakoztak hozzájuk és fokozatosan elnémetesedtek. A falvaik belső önkormányzattal rendelkeztek, maguk választották vezetőiket és saját vallási iskolákat tartottak fent.

Palczewo, Pomeránia, Visztula-delta hollander szélmalom

Bystrze, Pomeránia, hollander ház, 19.század eleje


Visztulai németek térképek

Az első térképen a Visztula és mellékfolyói láthatóak. A második térképen a visztulai németek származási területei vannak: sötétbarna-sváb, világosbarna-sziléziai, piros-mecklenburgi, zöld-pomerániai, rózsaszín-Neumark/Brandenburg, kék-niederunger/hollander. A hollanderek 1600 és 1650 közt érkeztek ide. A harmadik térképen szintén a származási helyek és az általuk lakott földrajzi területek elnevezései láthatóak.






Visztulai németek

Ezek a Visztula és mellékfolyói mentén élő németek voltak, a mai Közép-Lengyelország területén. A területre először holland és fríz telepesek mennoniták és anabaptisták érkeztek a 16-17-században, ezek voltak a Hollanderek / Hauländerek, ezek később beolvadtak a németek közé. Lengyelország és Poroszország területén nagy pusztítást okozott az északi háború ( 1700-1721 ), sok falu elpusztult. Poroszországba és Kujáviába német telepeseket hívtak a birtokosok és később is folyt a német bevándorlás a 18.században és a 19.század elején. Poroszországból és Dél-Németországból jöttek telepesek, a délnémeteket svábnak nevezték. Lengyelország felosztásakor Közép-Lengyelország Poroszország része lett 1795 és 1807 közt. A poroszok Pfalzból, Hessenből, Lotharingiából, Württembergből toboroztak németeket. A kormány földet, utazási költséget, házat és gazdasági felszerelést adott a bevándorló parasztoknak. Az első sváb település a Plock melletti Schröttersdorf volt 1797-ben. A visztulai németek  többsége 1945.februárjában elmenekült a szovjet hadsereg elől. A többiek közül sokakat szovjet kényszermunkára vittek, lengyel munkatáborba zártak vagy elűztek Németországba. 

2014. április 21., hétfő

Pabianicei németek

Pabianice egy németek által alapított iparváros volt Lodz mellett. 1860-ban 1425 német élt itt a lakosság 29 %-a, 1913-ban 6918 ( 14 % ), ez 1931-re lecsökkent 4494 ( 9,8 % ) főre. A város fejlődése 1793-ban indult meg, amikor Poroszország része lett Lodz vidéke , ekkor csak 482-en laktak itt, ekkor jöttek az első német bevándorlók. A város az 1820-as években lett iparváros, az oroszok takácsokat és posztógyártókat toboroztak a német textilipari területeken: Szászország, Szilézia, Poroszország, Szudéta-vidék. A terület nagyobb gyárai a következők voltak. A legnagyobb cég a Krusche és Ender textilgyár volt. A cég alapítója a szász Gottlieb Krusche 1825-ben jött ide és alapított egy műhelyt, a céget fia Benjamin Krusche futatta fel, 1850-ben már gőzgépet is vásárolt, 1872-ben társult a szász Karl Enderrel. A cég eladási központja Lodzban volt, telepei voltak Varsóban, Rigában, Harkovban, Moszkvában, Szentpéterváron, Rosztovban. 1911-ben 4300 dolgozója volt a cégnek. A harmadik legnagyobb gyár a Kindler textilgyár volt. Az alapító Rudolf Kindler 1848-ban jött ide, eleinte a Krusche cég gyapjúfestőjének volt a vezetője. 1859-ben alapította saját textilgyárát, 1879-ben 650 dolgozója volt már, a második legnagyobb gyapjúgyártó Orosz-Lengyelországban. A cég fő raktára Lodzban volt, telepei voltak Varsóban, Moszkvában, Szentpéterváron, Odesszában, Harkovban, Tbilisziben, Rosztovban, Rigában, Helsinkiben. A Schweikert cég vegyipari cég volt, festéket és gyógyszereket gyártott, az 1880-as évek végén települt ide. A Saenger papírgyárt 1863-ban alapította itt Leonhard Fessler, a varsói Robert Saenger 1874-ben vette meg. A Krusche gépgyárat 1895-ben alapította Waldemar Krusche, textilipari gépeket és mezőgazdasági eszközöket gyártott. Az evangélikus Szent Péter és Pál templom 1830-ban épült meg. A németek túlnyomó többsége evangélikus volt itt. Volt néhány katolikus német, ők és a lengyelek 1898-ban kezdték építeni a Szent Mária templomot.

Krusche és Ender székház 1865

Ender palota 1883

Kindler palota 1880-as évek

Szent Péter és Pál evangélikus templom

Szűz Mária katolikus templom

2014. április 20., vasárnap

Aquincum gabonaellátása

Simon Bence cikke ismerteti Aquincum gabonaellátásának módját. Ez a környező területekről, így a mai Vörösvár területéről is történt. A terület egy részén löszös a talaj, ami a legjobb gabonatermesztésre. Aquincum környékén három kisebb közigazgatási terület-vici volt, ezek központjai a mai Budaörs, Biatorbágy, Páty területén voltak. A területen faluközösségek és villabirtokok termeltek gabonát. A központokból, az ezek melletti utakon szállították a gabonát Aquincumba. A gabona egy részét adóként szedte be az állam, a másik részét megvásárolta a hadsereg.
http://www.asonyomon.hu/hanyjak-vetik-mint-a-dezsma-gabonat-a-gabona-utja-a-romai-katonaig/

talajtipusok Aquincum környékén

Római lelőhelyek Aquincum környékén

Germánok a Zagyva völgyében

A népvándorlás korában kvádok / szvébek vagy vandálok éltek itt.
http://www.asonyomon.hu/germanok-az-ut-szelen/


Lodzi németek térkép

A térképen Lengyelország szerepel 1939-ben, Lodz vidéke a nyugati részen található.


Lodzi németek

Lodz német gimnázium
Lodz Gutenberg ház, itt adták ki a Lodzer Zeitungot
Lodz az evangélikus Mátyás-templom